top of page
Post: Blog2_Post
Keresés
Szerző képeVirág Zsolt

Amerikai álom...

Frissítve: 2024. júl. 31.

Volt egy álmom még gyerekkoromban. Eldöntöttem hogy életemben egyszer biztos hogy

eljutok Amerikába hogy ott lehessek azokon a helyszíneken amit csak tv-ben láttam mindig, nyilván úgy álmodtam meg hogy ép egészséges emberként fogom a lábamat tenni az amerikai földre.

Na most ugye sajnálatos módon 2007. március 25.-én bekövetkezett balesetem miatt ez már csak négy keréken valósulhatott meg, de aki ismer az tudja hogy ez engem egyáltalán nem gátol meg abban hogy elérjem az álmaimat.

Ezért úgy döntöttem 2015-ben hogy nekiállok gyűjteni és ha törik ha szakad 2018-ban eljutok Amerikába a családommal. Ez meg is történt !

Akkor kezdjük az elején! Interneten foglaltam mindent nem vettem igénybe utazási irodát egyedül terveztem meg a 16 napunkat odakint.

Elérkezett az utazás napja egyik kedves barátom Szokodi András segített nekünk ő vitt ki a reptérre minket majd az autónkat el tudta tárolni.

Na de akkor vágjunk is bele. Megérkeztünk a repülőtérre odamentünk a terminálba ahol elkezdhettük volna a becsekkolást eltelt fél óra majd egy óra sehol semmi nem nyitották meg, elkezdtünk kérdezősködni hogy mi lehet a probléma majd egyszer csak kinyögték hogy az a gép amivel mennénk New Yorkban fel sem szállt valamilyen vihar miatt Na itt voltam a sírás és a röhögés határán hogy ez csak velünk történhet meg. Ezután ugye akkor értelemszerűen elkezdtük keresni a megoldást erre a problémára ami végül az lett hogy másnap reggel fogunk utazni teljesen más géppel mint amit én előzetesen foglaltam és amire kifizettem a hely jegyeket is hogy minél közelebb legyünk ugye az ajtóhoz.

Na mindegy erről később...

El szállásoltak minket ott Pesten egy hotelben ahol kaptunk egész napos ellátást plusz másnap reggel reggelit, ezután megérkeztünk ismét a terminálba ahol megtörtént a becsekkolás és megkezdtük utunkat az első géppel Frankfurtba majd onnan Los Angelesbe.

Az egész oda utunk nem szólt másról mint a kapkodásról mert egyszerűen a légitársaságok azt mondják magukról hogy fel vannak készülve az ilyen állapotú utasoknak a szállítására de valahogyan mégsem. Az első gépen még úgymond nem volt semmi probléma minden gond nélkül beraktak az ülésbe majd megérkeztünk Frankfurtba. Ott valamilyen furcsa okból kifolyólag elfelejtettek értem jönni hogy ki szedjenek a székből már a takarítók is leszálltak a gépről, de csak nyugtattak hogy nem fog elindulni nélkülem a Los Angeles-be tartó gép. Mondom jól van én hiszek nektek de konkrétan 5 perc múlva indul a gép és a repülőtér másik felére kell átmenni. Aztán megjöttek kiraktak és megindult A halálos iram című film képére készült versenyfutás az egész repülőtéren keresztül. Konkrétan olyan gyorsan tolt a hölgy aki jött értem hogy menetszél volt. Anyuék három kilót fogytak mire odaértünk a másik géphez. Itt jött a felismerés hogy már mindenki bent ül a gépben és közölték hogy a 24. sorba szól a jegyünk itt úgy elgondolkoztam hogy ez mégis hogy fog lezajlani de megoldották. Beraktak a székbe és ahogy oda betettek úgy ültem végig 10 órát. Mondanom sem kell mennyire volt kényelmes főleg annak ismeretében hogy még mielőtt elindultunk Pestre előtte való éjszaka nyitva maradt rám az ablak véletlenül éjjelre és valószínű hogy begyulladt a hólyagom ennek következtében folyamatosan vert a víz és így amit megittam folyadékot azt ki is izzadtam ennek következtében 10 órán keresztül nem pisiltem. Szóval nem igazán voltam összeegyeztethető egy boldog emberrel, de a korlátlan mennyiségű whisky cola gyógyír volt mindenre.

Aztán elérkezett utazásunk csúcspontja megérkeztünk Los Angelesbe, de valahogy itt se nagyon akartak értem jönni hogy le szedjenek a gépről, majd mikor végre 30 perc várakozás után megjöttek az említett személyek egy 60 éves mexikói férfi és egy 30 akárhány éves kis termetű nő személyében akkor úgy feltettem magamban a kérdést :

Ez a két ember hogy fog kiszedni egy 85 kg-os full béna embert a székből ?

Mondanom sem kell hogy kétszer is megpróbálta az úriember mind a kétszer majdnem elájultam de valahogy csak kitéptek a székből és valahogy végre kijutottunk a gépből enyhe halálfélelem mellett. A határátkelés az meglepően gyorsan ment egy halálra unt tiszt társaságában.

Jött a kis hang a fejemben :

Megérkeztünk ! Itt vagyunk !

Ezután elmentünk az előre még itthonról lefoglalt autónkért majd megérkeztünk a szállásunkra.

Sajnos miután kifeküdtem az ágyra a hosszú utazás után anyu észrevette hogy a bal combom tetején hátul van egy nagyon nagy lila folt ez valószínű akkor keletkezett amikor a fent említett fogdmeg emberek kitéptek az ülésből vagy valami nyomta a hosszú út során ez sosem fog kiderülni. A lényeg hogy ott voltunk és elkezdődött a 16 napunk Amerikában.

Annyira sok új élménnyel gazdagodtunk hogy ezt most ide nem fogom leírni részletesen mert az megérne egy külön könyvet így röviden összefoglalom.

Los Angeles-en belül elmentünk a Hollywood felirathoz a Hollywood Boulevard-ra ami szerencsére közel volt hozzánk voltunk a Venice beach-en, elmentünk Santa Monica-ra megnéztük a híres mólót a Santa Monica Pier-t eközben olyan érzésem volt mintha bele csöppentem volna a GTA V nevű játékba. Voltunk a Universal stúdióba, a Disneyland-be a Madame tussauds-ba. ellátogattunk Las Vegas-ba és ott ünnepeltük július 4.-ét anyum szülinapjával együtt, megnéztük San Diego-t ahol elmentünk a Sea World-be és valóra válthattam édesanyám legnagyobb álmát hogy delfinekkel úszhasson. 0:54-től van az úszás.


Szóval ez egy felejthetetlen élmény volt mindegyikünk számára és még most is úgy tekintünk vissza erre a dologra

Hogy mi tényleg voltunk Amerikában ?

olyan hihetetlen az egész.



86 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

TELEX CIKKEM

Comments


bottom of page